A település első okleveles említése 1261-ből való, Oltarkan, ill. Feltarkan névalakban. A 14.-15. században két részből tevődött össze a település, Alsó- és Felsőtárkányból. 1330 - 1335 között az akkori Felsőtárkányban épített kolostorba karthauzi szerzetesek költöztek. 1526 után a törökök elpusztították a középkori Felsőtárkányt, amely többé sohasem népesült be. 1552-ben a középkori Alsótárkányt is lerombolták a törökök, de ez a településrész 1577-től újranépesült. 1634-től a 20. század közepéig az egyház tulajdonába került a falu. 1694-ben népes jobbágyfalu, és ez időben változott a neve véglegesen Felsőtárkányra.

A település gazdasági életére olyan mértékben rányomta a bélyegét a nagy kiterjedésű erdőség, továbbá az ásványi kincsek jelenléte, amilyen fokban más településeken nem tapasztalható. Korábban a felsőtárkányi lakosok főleg fakitermeléssel, faanyag-fuvarozással, mészégetéssel és faszénégetéssel keresték a kenyerüket. Jelentős volt a kőbányászat is a településen. Főleg mészkő, dolomit és a palabányászat volt a meghatározó. Napjainkban a korábbi foglalkozások háttérbe szorultak, de néhány család jelenleg is foglalkozik mészégetéssel, faszénégetéssel. Felsőtárkány - adottságait tekintve - a Bükk kapujában kiemelt idegenforgalmi helyzetben van. Az egészséges, tiszta levegőn töltött napokon a vendégek szívesen töltik szabadidejüket magánszállások, szállodák, panziók valamelyikében. További megélhetési forrást biztosítanak az Egri borvidék cégei, illetve az Egerben működő vállalkozások.

Felsőtárkány a festői Tárkányi-medencében, a Bükk hegység kapujában, Heves megye északkeleti határán, Egertől 6 km-re fekszik. A község közigazgatási területe: 7.734 hektár.

A terület klímája az ország több más vidékénél hűvösebb, száraz jellegű. A Tárkányi-medence a Várhegy és az Őrhegy között fekszik 180-340 m tengerszint feletti magasságban. A községet koszorúként fogja körül a Bükk hegység láncolata, melynek legmagasabb ormai a Bükk-fennsíkot délről szegélyezik. Felsőtárkány külterülete 90 %- ban erdőséggel borított. Területének nagy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, mely növényfajokban és társulásokban rendkívül gazdag. Az Imókő patak vízgyűjtő területe karsztos jellegű, a patakokat források táplálják. Legjelentősebb időszaki források a község határában az Imókő-forrás, és a Vöröskő-forrás. Felsőtárkány legjelentősebb állandó vízforrása a Szikla-forrás, ami az 1920-as években kialakított tavat táplálja.