Versek Felsőtárkányról

2021. 05. 25.

Kovács Józsefné

Szeretem a falumat

 

Felsőtárkány az én falum:

nagyon szeretem.

Bárhol vagyok idegenen:

visszahúz a szívem.

 

Boldog vagyok, amikor

a magyar tengert látom,

Balatonban fürödni:

a megvalósult álom.

 

Csodálom az Alföldet,

és a szőke Tiszát,

megnézem a Hortobágyon

a szürke gulyát.

 

Szeretem a halászlevet,

meg a tokajit.

A kis csárda zenéje is

mindig felvidít.

 

Hosszú szőrű racka birkát

nagyon kedvelem,

a délibáb látványán is

el-elmerengek.

 

De igazán mégis csak Tárkányt szeretem!

 

Itt születtem, ide köt az emlék,

idegenbe innen soha el nem mennék.

Szebben szól itt a madarak éneke,

a szarvasok bőgése, és az erdők lágy zenéje.

 

Felsőtárkány az én falum:

nagyon szeretem.

Bárhol vagyok idegenben,

visszahúz a szívem.

 

Mert igazán mégis csak Tárkányt szeretem!

Mert igazán mégis csak Tárkányt szeretem!

 

2009. szeptember 1.

 

 

Kovács Józsefné

Az én falum (Múlt idéző)

 

Itt születtem, itt szeretek élni,

a madárdalos erdőszélén vígan énekelni.

Elmondanám százszor, az egész világnak:

az én falum a legszebb, sehol nincsen párja.

 

Felsőtárkány csendes falu a Bükk hegység tövében,

aki ide ellátogat, itt marad örökre.

Mert e falut szerető nép lakja,

a messziről jött embert szívesen fogadja.

 

A mészégetők korán keltek és sokat dolgoztak,

míg a kemény kőből fehér meszet kaptak.

Elvitték az Alföldre, faluról-falura,

visszafelé szemesterményt, búzát, kukoricát hoztak.

 

Ha izzik a boksa, jó lesz nemsokára,

bizony, mire az kiégett, sokat éjszakáztak.

Zsákba szedték végre a fekete faszenet,

hogy elvigyék azt is más vidékre innen.

 

Aki a faluban nem rakott boksát, vagy nem égetett meszet,

sokan az Alföldre summásnak mentek.

Ott hajnalban keltek és estig dolgoztak:

gyümölcsöt szedtek vagy búzát arattak.

 

A munkájukért terménnyel fizettek,

mellyel itthon baromfit, hízót neveltek.

Visszajött mindenki, nem maradt ott senki,

mert a szülőfaluját mindenki szereti.

 

Ígérhettek bármit: sok kincset, aranyat,

kedvesebb énnekem a mészkő, a bazalt vagy a tufa.

Hiányozna mindig a szarvasok bőgése, a madarak éneklése,

és a Bükk hegység végtelen erdősége.

 

Felsőtárkány, 2011. május